Módszerek

A munkahelyi egészségfejlesztő programok egy része arra irányul, hogy a dolgozókat egészségesebbé, illetve a fennálló munkahelyi és egyéb pszicho-szociális megterhelésekkel szemben edzettebbé, ellenállóbakká tegye. Ezt hívjuk a munkahelyi egészségfejlesztés ún. egyéni megközelítésének1. Az egyéni megközelítés hátterében álló szemlélet szerint a dolgozók maguk felelősek az egészségi problémájukért: a munkáltató pusztán segítséget nyújt nekik a jobb egészségi állapot eléréséhez. A munkahelyi egészségfejlesztés egyéni megközelítésében alkalmazott módszerek irányulhatnak egyrészt a dolgozók egészséggel kapcsolatos tudatosságának fokozására, ismereteinek növelésére: például felhívjuk a figyelmüket különböző egészségügyi kockázatokra, vagy szűrővizsgálatokat végzünk a munkahelyen a bizonyos betegségekre veszélyeztetettek kiszűrése érdekében. Az egyéni módszerek másik csoportja az alkalmazottak életstílus változtatását hivatott elősegíteni. Ez többek között olyan eljárások segítségével zajlik, mint az egészség coaching, a relaxációs technikák, a stresszkezelő tréningek, a pszichológiai tanácsadás, vagy a fitnesz programok (pl. testedző programok a munkahelyen).

Ezeknek a módszereknek, illetve az egyéni fókuszú megközelítésnek előnye, hogy könnyen, viszonylag alacsony költséggel megvalósíthatóak, hátrányuk viszont, hogy az esetlegesen stresszkeltő, megbetegítő (munka) körülmények megváltoztatása nélkül a dolgozók életmódváltozása, hatékonyabb megküzdő képessége sokszor csak átmeneti, nagy a visszaesés veszélye.

A munkahelyi egészségfejlesztés másik, úgy nevezett szervezeti megközelítése magukat a munkahelyi stresszorokat, megbetegítő tényezőket célozza meg. Ehhez először azonosítjuk a munkahelyi stresszorokat, majd ezeknek megfelelően szervezeti, környezeti átalakításokat végzünk. Ezek az átalakítások például a következők lehetnek: a munkát az alkalmazottak igényeihez, képességeihez igazítani, világosabbá tenni a szerepeket, lehetővé tenni, hogy az alkalmazottak részt vehessenek a munkájukat érintő döntésekben, támogatni a dolgozók közti társas interakciókat, egészségesebb fizikai munkakörnyezetet kialakítani, stb2. Ennek a megközelítésnek a hátránya, hogy mivel szervezeti, környezeti átalakításokat kíván, így megvalósítása az egyéni fókuszúnál költségesebb, bonyolultabb. Előnye viszont, hogy mivel magukat a stressz- és betegség kiváltó okokat szüntetjük meg, az elért kedvező változások jóval tartósabbak, mint az egyéni fókuszú beavatkozások esetében.

1MERCIER, M.; FRANCOIS, M. (2001). Approche psychoergonomique du stress au travail. 3. Prévention/gestion du stress: analyse bibliographique. Les notes scientifiques et techniques de l’INRS.
2 SEGAL, L. (1999). Issues in the Economic Evaluation of Health Promotion in the Workplace. Research Report. Centre for Health Program Evaluation, Monash University, Australia.