Stresszorok felmérése

A munkahelyi stresszorok, vagy pszicho-szociális kockázatok felmérésének többféle módszere van. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott módszer a dolgozók önbeszámolóján alapuló kérdőív és az interjú.

A Kérdőíves felmérés el nem vitatható előnye, hogy viszonylag könnyen kivitelezhető, és a dolgozók nagy számban is részt vehetnek benne, akár több ezer fős vállalatok minden dolgozójának véleménye vizsgálható ilyen módon. A valóságban azonban sosem tölti ki minden dolgozó, és azok, akik hajlandóak kitölteni, sok tulajdonságukban eltérhetnek azoktól, akik nem. Ezen felül az eredmények további torzulását okozhatja az egyénekre jellemző válaszadási stílus, ami például abban nyilvánul meg, hogy a skálák szélső, vagy középső értékeit hajlamosabbak-e inkább megjelölni. A válaszadók a jó benyomáskeltés érdekében is módosíthatják válaszaikat. (Gondoljunk bele, hányan vallanák be egy önkitöltős kérdőívben (még ha névtelen is), hogy lopnak a munkahelyükről, vagy szándékosan elrontják a munkagépeket). Az a puszta tudat is, hogy meg vannak figyelve képes torzítani az emberek válaszait.

A fentiekből kiindulva, ha érvényes mérési eredményeket szeretnénk kapni a stresszre, pszicho-szociális kockázatokra vonatkozóan, célszerű ún. több módszeren alapuló mérési megközelítést alkalmaznunk, vagyis az önbeszámolós módszereket kiegészíteni megfigyeléses, műszeres méréses eljárásokkal. Természetesen a műszeres mérések sem tévedhetetlenek. Itt is felléphetnek torzító tényezők, ennek egy példája lehet az, hogy a vérnyomásmérés ténye sok embert idegessé tesz, minek következtében megnő a vérnyomásuk. Ezek a torzító hibák kivédhetőek a megfelelő hosszúságú és gyakoriságú mérési periódusokkal, illetve más mérési módszerekkel való kombinálással. A műszeres, a stresszre adott testi reakciók mérésére irányuló módszerek viszonylag kényelmetlenek és kellemetlenek is lehetnek a személyeknek, valamint sokszor a lebonyolításuk sem egyszerű, ezek magyarázzák, hogy miért nem túl népszerű ez a módszercsoport a stressz mérésében. Hasznos lehet az ún. nem beavatkozó eljárások alkalmazása is, melyek során az alkalmazott sokkal kevésbé van tudatában a mérésnek, így torzítások is kisebb valószínűséggel lépnek fel. Ilyen nem beavatkozó eljárások például a hiányzási adatok és egyéb adatok felhasználása, valamint a megfigyelés. A megfigyelés ideális esetben előre kidolgozott, az adott munkakörre szabott szempontrendszer szerint történik. A megfigyeléses módszerek előnye, hogy segítségével objektívabb képet nyerhetünk a munkahelyi stresszorokról, ugyanakkor meglehetősen költséges, és nem is ad teljes képet, hiszen sosem lehetséges a dolgozónak minden helyzetben való megfigyelése.