Stresszkezelés, megelőzés

A stressz nem szükségszerűen rossz dolog, sőt Selye1 szerint az élet sava-borsa, a stresszmentes állapot maga a halál. A munkahelyen sem törekedhetünk arra, hogy teljesen kiiktassuk a dolgozókat érő stresszt (más kérdés, hogy ez lehetetlen is lenne). A kulcs a stresszel való hatékony, sikeres megküzdés.

Mit is jelent ez? Megküzdés alatt azokat a tudatos és folyton változó erőfeszítéseket értjük, amelyeket az egyén azért tesz, hogy legyőzze a rá ható külső, vagy belső fenyegetéseket, vagyis a stresszorokat. A megküzdés révén az emberek új képességeket, készségeket tanulnak, így végeredményben azt mondhatjuk, hogy amennyiben a stressz hatékony megküzdéshez vezet, úgy hosszabb távon pozitívnak tekinthető, hiszen fejlődéshez segítette hozzá az egyént.

Amikor stresszkezelő technikák tanításáról beszélünk, akkor tulajdonképpen abban segítünk az egyéneknek, alkalmazottaknak, hogy hatékonyabban legyenek képesek megküzdeni az őket érő stresszel. Megtanulják, hogyan csökkenthetik a stresszel járó feszültséget anélkül, hogy az egészségüket veszélyeztetnék (például relaxációval és testmozgással az alkoholfogyasztás vagy dohányzás helyett), illetve összevetik a különböző megküzdő stratégiákat aszerint, hogy melyik milyen helyzetben alkalmazható leginkább sikerrel. Nem beszélhetünk ugyanis abszolút tökéletes, minden helyzetben sikerrel alkalmazható megküzdési eljárásokról, a sikeresség kulcsa inkább a rugalmasságban rejlik: abban, hogy az adott személy mennyire jól méri fel a (stressz) helyzetet, mennyire széles a megküzdési repertoárja, és mennyire rugalmasan tudja ezeket az aktuális problémához, stresszorhoz igazítani. A megküzdés irányulhat a stressz kiváltó tényezőjére, (például amikor megtanulunk egy új nyelvet, hogy így jobban meg tudjunk felelni az állásunk követelményeinek), vagy a saját érzelmi állapotunkra, amit a helyzet kiváltott (amikor egy sétával, egy csoki fagyival felvidítjuk magunkat egy nehéz munkahelyi nap után). Mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága bizonyos helyzetekben: az előbbinek elsősorban akkor, amikor tudjuk magát a helyzetet kezelni, az utóbbinak akkor, amikor erre nincs mód.

A stresszel való megküzdésnek egy fontos segítője az úgynevezett társas támogatottság. A társas támogatottság azt jelenti, hogy mennyire számíthatunk barátaink, rokonaink, ismerőseink érzelmi és egyéb, gyakorlati támogatására. Minél magasabb valakinek a társas támogatottsága annál könnyebben küzd meg adott mértékű munkahelyi, és egyéb stresszel.

1 Selye, J. (1983). Stressz distressz nélkül. Akadémiai Kiadó, Budapest.